Archive for november, 2010

A dió I., a diólevél

november 23rd, 2010

Erről, egészen pontosan a dióról nem ez lesz az egyetlen posztom.

Apukámat idézve: “a dió egy csoda”. Nos, ezt a csodát körül kell járni, hogy jobban megismerjük, miért is az.

Most a dióleveléről szeretnék kicsit bővebben foglalkozni.

“A diólevélnek keserű nyálkahártya-összehúzó, tonizáló hatása van, cserzőanyagokban nagyon gazdag. Összehúzó, cserző hatását a levél tannintartalma, baktériumölő, gombaölő, rovarölő és rovarriasztó hatását pedig a vele kapcsolatban lévő ellagénsav okozza.”

Jótékony hatását én is tapasztaltam. Nyáron, mikor egyszer hazalátogattam, szüleim miután megláttak a kezembe nyomták a diólevél-teát, , ezzel törölgessem az arcom. Tonizáltam is naponta többször, aminek meglett az eredménye. Arcomról eltűntek az ismeretlen eredetű ragyák.

Most a napokban kezdtem komolyabban utánaolvasni e csodaszernek.  Szinte mindenre jó valamilyen formában.

Belsőleg: emésztése, bélrendszeri problémákra, vértísztításra…Külsőleg: pattanásokra, pikkelysömörre, lábizzadásra, köszvényre, fekélyre, szemgyulladásra, fagydaganat ellen is jó. A lista persze ennél sokkal hosszabb, most csak némi ízelítőt adtam.

Az imént felsorolt betegségekre akár a dió leveléből készült tea is lehet orvosság.   Mind a szárított, mind a friss levélből is lehet teát készíteni. A frissnél a mennyiségekre kell figyelni – a megadott mennyiség általában szárított, aprított levélre vonatkozik, a frissből ilyenkor kb. 4szer annyit kell számolni.

SZárítás: egészséges leveleket egy rétegben egy tálcára, rácsra téve, gyakorlatilag bárhol lehet szárítani, ahol van rendes szellőzés. Szüleim otthon a lakásban szárították, tálcára téve. Forgatni nem kell. Egyszer meg lehet a szárítás közben fordítani, de ne tapogassuk.

Akkor száradnak jól, ha közben zöldek maradnak a levelek, nem barnulnak be. A barna levél gyógyászatra alkalmatlan. Hosszú állás után is bebarnulhat.

Miután megszáradt, apróra fel lehet törni, így könnyebb kezelni. Olyan helyre tegyük, ahol a levegő nedvességét nem tudja újra felszívni: bádogdobozba, fadobozba, üvegbe.

A tea-készítésének számtalan módja van. Én találtam egy könyvet interneten, ahol sok-sok receptet összegyűjtött a szerző. Innen is lehet szemezgetni.

Mi 2 kávéskanál szárított, törött levelet forraztunk le 1 liter vízzel, majd áztattuk kb 15-20 percig. Ezzel törölgettem naponjában többször az arcomat. 2 hét után már láthatóan kitisztult.

Természetesen, a diólevél nem csodaszer. Az a tény, hogy sikerrel alkalmazható a legkülönbözőbb bőrproblémák esetén is, a szájüreg, a torok, a garat és az egész emésztőrendszer igen sok problémája esetén is, mind ugyanarra a hatásmechanizmusra vezethető vissza. A diólevél hatóanyagai az élőlények egész sorára mérgező, élettevékenységet gátló hatással vannak. Nemcsak a diófa alatt növő gyomnövények túlnyomó részére, hanem rovarokra, férgekre, gombákra, még baktériumokra is. De az emberre nem.

Ezért igaz az ismert mondás, hogy   mert ha elfogadjuk a diófát barátunknak, és gondozzuk, kártevőit pusztítjuk, akkor segítségünket ugyanolyan módon hálálja meg, rengeteg gomba, rovar, féreg, baktérium fertőzésétől tud minket megszabadítani. Mintegy szimbiózis alakult ki a diófa és az ember között.”

Kiegészítés: A dióbelsejében lévő elválasztóból is lehet teát készíteni. Pucoláskor ki lehet szedni, kicsit szárítani, majd 8-10 darabot leforrázni 1 liter vízzel. Szíverősítő hatása van.

Ha a hangyák útjába diólevelet teszünk, akkor rövid időn belül eltűnnek onnan. “Megzavarodnak” tőle, és kovályogva elhagyják a területet. Ezt a két szememmel láttam. :D Nagyon praktikus megoldás, főleg aki a hangyaölő szerek ellen van. És ez biztos használ.

Sok több ezer éves irodalom is foglalkozott már a dióval, jelenkorban számtalan tudományos munka témája. Én egy könyvet szeretnék kiemelni. Orosz Péter: Képes – helyenként képtelen könyv a dióról c. művet.

Aspirin

november 17th, 2010

Ez első tényleges bejegyzés egy könnyed, rövid érdekesség szösszenet.

Az ötlet anyu-apu korábbi párbeszédén alapul. Vagyis anyukám épp bevett egy aspirint, amikor apukám megjegyezte, hogy nemrég olvasta korábban miből is csinálták, mióta gyártják . Engem maga az adat része lepett meg, aminek természetesen én is utánaolvastam, csak a pontosság kedvéért.

A Bayer gyógyszergyártó cég kínálata

Az eredeti gyógyszer a szalicilsav. Ezt a fűzfa kérgéből nyerték ki, és már időszámításunk előtt is használták láz- és fájdalomcsillapításra, persze akkor még nem ismerték a hatóanyagot. Ennek egy gondja volt csak, hogy komoly gyomorbántalmakat okozott. A Bayer cég egyik kutatója, Felix Hoffmann 1897-ben olyan származékot állított elő, ami azonos hatékonyságú, de a gyomornyálkahártyát nem károsította ilyen mértékben. Ez volt az acetilszalicilsav, amit 1899-ben új szabadalomként jegyeztek be, majd 1903-ban piacra dobták aspirin néven.

Tehát több mint 100 éve szedjük az Aspirint, ami  időközben a cég védjegyévé vált.

Érdekesség még, hogy a ugyanez a gyógyszergyártó cég volt, aki heriont állított elő, majd 1898 és 1910 között forgalmazott, mint a morfium függősége elleni gyógyszer, ill. köhögés csillapító. Azt gondolták, nem okoz függőséget, és a morfinistákat “gyógyították” ezzel. Később jöttek csak rá, hogy ez is lebomlik morfiumra, és a hatása sokkal gyorsabb.

Forrás: Wikipédia

Prológus

november 11th, 2010

Ebben a blogban szeretnék olyan ötleteket, praktikákat  közzétenni, összegyűjteni, amik általában nem újak, nem világmegváltóak, de okosak, és feletébb  hasznosak.  A nagyrészének nem csak utánaolvasok, utánakérdezek, hanem kipróbálom, megcsinálom.  Vagy korábban, vagy az adott bejegyzésnél.

A másik téma, amivel foglalkozni szeretnék az, az olyan dolgok bemutatása, amiket nap mint nap használunk sok-sok éve, akár évtizede, de a részletei, adatai elsiklanak valahogy mellettünk, pedig érdekesek. Ha más nem, annyira, hogy egy pillanatra végiggondoljuk, és kicsit meglepődjünk: “jéé, ezt nem is tudtam, pedig állandóan a kezeim között van…”

A terv az ez. Segítségemre vannak, lesznek a szüleim, akik nálam ezt a folyamatot elindították. Sok esetben ők is lesznek  tesztalanyok, nem mindig jómagam.

A folyamatosságra és a gyakoriságra törekszem.