Archive for december, 2010

Dió II. – a diólekvár

december 20th, 2010

Van két fajta diólekvár. AZ egyik az, amit egyszer réges-régen vittem haza egy vásárról szüleimnek. EZ  világos-közép barna színű, az íze mint a diós lekváros sütiben, maga ez a diós lekváros töltelék. Ezt szimplán a beléből csinálják. Ebben semmi érdekes nincs.  Azért itt egy recept, aki mégis ilyenre vágyna.

Nos, amiről is maga a mese szólna, az a zöld (igazából fekete lesz, de a még zöls diószemekből készül) dió lekvár (vagy befőtt, de inkább valahol a kettő között). Kicsit ijesztő első hallásra, sőt első látásra, főleg egy külső szemlélőnek. Nyáron mikor otthon vakációztam egy kicsit, épp ennek a hosszabb folyamatnak a végére érkeztem.

A diót akkor kell még leszedni, amikor a zöld héj rajta van, és nem keményedett be a csonthéja. Ezt egy varrótűvel hamar meg lehet állapítani.  Ha belecsusszan akkor tökéletesen éretlen, vagyis érett a lekvárhoz. Június második felétől kell leszedni ehhez. Persze ha az idő kegyes, akkor előbbre csúszhat ez a dátum.

Maga az elkészítés: Ha megvannak a zöld golyók, és megbizonyosodtunk róla, hogy kellőképpen éretlenek, akkor levágjuk a két végét.  A tengelyen mentén hatszor átszúrjuk a már korábban használt varrótűnkkel. Ehhez a folyamathoz erősen ajánlott a gumikesztyű használata, mert erősen fog. Anyukám erre  későn jött rá sajnos, így hetekig fekete-foltos kézzel volt kénytelen közlekedni.

A kilyuggatott szemeknek keressünk egy szimpatikus, és elég nagy tálat, majd tegyük bele, és öntsünk rá annyi hidegvizet, hogy ellepje. 10 napig áztatjuk ki belőlük a keserű ízt.

Egy internetes oldalon azt találtam, hogy hűtőbe kell tenni, és naponta kétszer cserélni rajta a vizet. Nos, otthon kint, egy fedett teraszon hüsölt, és nem emlékszem, hogy ennyit cserélték volna rajta a vizet. Mindenkinek szíve joga mi szerint csinálja.

Nos, vissza a folymathoz. Az ötödik nap környékén a diók kezdenek feketülni. De nem beteg, a keserű zöld íz távozik csak belőle.

A tizedik napon sima vízben főzzük meg őket.  Lehet hamar megfőnek, lehet pár órába is beletellik. A megfőtt zöld/fekete dió (ha minden jólmegy, ekkor már fekete) ismertetőjelei: rojtosodid, hajszálrepedések jelennek meg rajta.

Mikor ezeket a jeleket észleltük a lekvár-alapanyagunkon, akkor levesszük, leszűrjük, majd hidegvízbe tesszük megint. Aztán bent a hűtőben csináljunk neki egy éjszakára helyet.

Másnap megint leszűrjük, majd egy szirupot készítünk neki. 1 kg dióra fél kg cukor és 1 liter víz kell. Forrón ráöntjük és ha kihűlt betesszük a hűtőbe.  Ilyenkor ízesíthetjük fahéjjal, szegfűszeggel, vaniliarúddal, citromhéjjal.  Ezeket csak hagyjuk a diók mellett pihenni. Következő nap megint szűrjük le, forraljuk fel a szirupot……

Nos, itt megint eltérést találok a talált recept, ill. az otthon tapasztaltak között. Itt még egy hosszú folyamatot ír a sziruppal. De, ha emlékeim nem csalnak, anyukám megcsinálta a szirupot, ízesítette, és kb kész is volt. Tehát ez az utolsó rész biztos kimaradt.

De itt a másik verzió:

“Másnap leszűrjük, felforraljuk a szirupot, kb. 4 percig és ismét ráöntjük. A szirup minden forralás után egyre sűrűbb lesz. Ha kihűlt, mehet a hűtőbe. Megismételjük 8- 10 napon keresztül. Végül a szirupostul 10 percig lassan forraljuk és szűrjük. Befőttes üvegbe tesszük őket és készítünk egy friss cukoroldatot, fél kg cukor 1 l víz, forrón ráöntjük és lezárjuk. Van aki ilyenkor dunsztolni szokta. Ennyi volt a befőtt. Ezt lehet még ízesíteni pl. unicummal, a befőttes üvegbe öntünk egy keveset a szirup előtt. Akár tíz évig is eláll. A lekvárhoz azt tudom ajánlani hogyha kész a befőtt akkor passzírozd szét és keverj hozzá szirupot. És töltsd ezt az üvegekbe. Lehet még narancshéjjal is ízesíteni.”

Amit láttam, hallottam, ízleletem: A végén egy sűrű masszába voltak ezek a diószemek. Maga az egész elég édes volt. De mind el lett téve télire, így nem nagyon kóstolgathattunk.  De tele van vitaminnal. :D

i., Boltban is kapható, a Herbária forgalmazásában.

Körömvirág

december 13th, 2010

Sok in 1- megoldások híve vagyok. Jó vagy nem, nem tudom. Mindenesetre így veszek krémeket is. Nem szeretem ha a polcon sorakoznak százával a tubusok, flakonok, amiket jobb esetben havonta párszor leveszek, és használok.

Igen, ilyen szempontból lusta is vagyok. Nem az én világom, mindig mindenre mással kenegetni magamat.Elfelejtem, túl hátrateszem…mindig lesz valami ami megakadályoz sok kencefice párhuzamos használatában.

Az egyik kedvent “mindenes” krémem (nincs sok ilyen) a körömvirágkrém. Még pár éve vettem egy 250ml-es kiszerelésben, és mind a mai napig használjuk napi rendszereséggel.

Anyukám volt, aki valamikor réges-régen mesélt róla, talán használtam is. Majd amikor elkezdtem az egyik nagy áruházláncnál dolgozni árufeltőtöként, egyszerűen nem találtam olyan krémet, amitől nem lesz száraz a bőrőm. A sok por teljesen kiszárította a lábam, kezem, arcom, szám. Kipróbáltam számos

terméket mire valahogy a körömvirág krémhez eljutottam. Azzal jött helyre a bőrőm mindenhol.

Mostanában szintén mindennapos használban van nálunk. A ajkaimra is már egy ideje csak ezt használom.

Van egy hülye, buta szokásom, ha kiszárad a szám, kireped kicsit, akkor a bőrdarabkákat letépkedem a fogammal. Ezek helyén meg amolyan sebfélék keletkeznek. Miután elkezdtem körömvirágkrémmel kenni este a szám ,reggelre új, hibátlan ajkakra ébredtem. :D Azóta mindig a táskámban van egy kicsike tubuskába kiszedett adagocska.

A napokban szép eredménnyel használtam a bőrkiütésemre is. De már a kiütéses, pattanásos arcomon is segített.

Ilyen szélben, hidegben a kezemre is ezt használom, időnként az arcomra. Máshova most elég valami más is. Ez túl zsíros lenne.

Más elnevezései: gyűrűvirág, kenyérbélvirág, orvosi körömvirág.

Az okosok szerint:

A körömvirágról tudományosan bebizonyították, hogy kiválóan alkalmazható epehólyag-gyulladás ellen, jó görcsoldó és fertőtlenítőszer. Belsőleg gyomor- és hólyaghurut kezelésére használják.

Külsőleg használják visszérgyulladás, felfekvés, lábszárfekély, nyálkahártyagyulladások, ekcémák, sebek, egyéb bőrproblémák, méhcsípések esetén. E jótékony tulajdonságát használja ki a kozmetikai ipar, mely előszeretettel hasznosítja krémek, kenőcsök alapanyagaként.

Bőrkiütések és napégés okozta fájdalmak enyhítésére szintén ajánlják.

A homeopátiás orvosi gyakorlatban sebgyógyításra, fertőtlenítésre, zúzódások kezelésére alkalmazzák.

Szoptatós anyukák mellbimbója gyakran begyullad, de körömvirágkrémhasználatával jól kezelhető a gyulladt állapot.”

A felhasználásának különböző variációi:

Tea: Tegyünk 1 csészébe 1 teáskanálnyi szárított körömvirágot, forrázzuk le, majd 10 perc elteltével szűrjük le. Naponta 3 csésze tea fogyasztása ajánlott. Lehűtve gargarizálásra is alkalmas. A teát általában epebántalmak, gyomorgörcsök esetén fogyasszuk. Megkönnyíti az emésztést, fogíny ápolására szájvízként öblögetnek vele.

Kenőcs: Két maréknyi friss körömvirágot dörzsöljünk szét, és vízfürdő felett keverjük el 50 gramm vajjal, hagyjuk állni negyedórán át, majd mullkendőn nyomjuk át. Ha kihűlt, tegyük tiszta üvegbe, és hűtőszekrényben tároljuk. Bőrrepedések, kisebb sebek, rovarcsípések és napsugárzás okozta bőrgyulladás gyógyításánál is ajánlott.

Borogatás: Forrázzunk le 1 csésze forró vízzel 2 teáskanálnyi szárított körömvirágot, majd 10 perc után szűrjük le. Borogassuk vele a sérült felületet. Naponta 2-3 kezelés ajánlott.

Fűszerként: Az ételeknek sárgás színt és enyhén csípős ízt ad. Virágszirmait használhatjuk rizs, hal, húsleves, krémsajt, joghurt, vaj, omlettek, tejes ételek, édes sütemények ízesítéséhez.

Aki előnyben részesíti a maga által szedett, szárított verziót a boltban kaphatóknál, annak:

A legértékesebb részei a fészekből kiszedett nyelves karima- vagy sugárvirágok. Gyűjtése június-július történik.

Csipkebogyó

december 3rd, 2010

Mivel nemrég kaptam otthonról egy kis zacskó csipkebogyót erre a zimankós időre, így kapva kaptam az alkalmon és kicsit jobban utánaolvastam mire is jó pontosan.

A csipkebogyó a vadrózsa és a japán rózsa (Rosacanina) gyógyhatású áltermése, népies nevei: csipke csitkenye, hecsedli, hecse(m)pecs, seggvakaró,
csipkerózsa, gyepűrózsa, vadrózsa, bicskefa, ebrózsa termése: csipkebogyó. (Mi a csipkerózsa mellett a hecsedlit használjuk.)

Azt már korábban is hallottam,  hogy a csipkebogyó C-vitamin-tartalma tízszer nagyobb a citroménál, és a legmagasabb az összes vad-, és kerti gyümölcs közül. Kell ennél több ilyen hidegben?

A csipkerózsa bogyója a C-vitaminon kívül még számos olyan anyagot tartalmaz, amelyet az emberi szervezet kiválóan tud hasznosítani: pektin, flavonoidok, cukor, alma- és citromsav, cseranyag, A vitamin.

Gyógyászati célokra szeptembertől gyűjthetjük, amikor a dér is picit megcsípte a bogyókat, kicsit puhák, de még nem pórladnak szét a kezünkben.

Mivel mindenfelé megtalálható: erdőszéleken, hegyvidékek lejtőin, domboldalakon, legelőkön, így könnyedén szedhetünk télire. A poros utak mentén lévő bokrok gyümölcseit inkább hagyjuk meg a madaraknak.

Ezek után készülhet belőle tea, lekvár, szirup, szörp, még mártás is. Sőt a svédek levest, egyes népek még likőrt, bort és pálinkát is készítenek belőle.

Tea

Hozzávalók: 8-10 szem szárított csipkebogyó, 1 l víz

A bogyókat szárítsuk meg a meleg szobában. 8-10 szárított szemet forrázunk le 1 l vízzel, majd hagyjuk állni 15-20 percig. Fogyasztása meghüléses időszakban naponta javasolt.

Lekvár

Hozzávalók: 1 kg csipkebogyó, 80 dkg cukor, 1db cirom leve

Előkészítés: A megmosott csipkebogyónak kiszedjük a magját, majd annyi vízben, amennyi ellepi, puhára főzzük (kb. 30-45 perc). Ezt követően az egész főzetet szitán vagy szöveten átpasszírozzuk és a masszába belekeverjük a cukrot és a citromlevet. Felforraljuk és kevergetés közben még 5 percig főzzük, majd üvegekbe töltjük és légmentesen lezárjuk.

Szörp

Hozzávalók: 1 kg csipkebogyó, 4 liter víz, 1-1,5 kg kristálycukor, 10 g citromsav/liter


A dércsípett csipkebogyót megmossuk, összezúzzuk, húsdarálón ledaráljuk, majd 3 liter meleg vizet öntünk rá, és másnapig állni hagyjuk, közben néha megkeverjük. Másnap a levet ismét kipréseljük, majd a visszamaradt gyümölcshúsra egy liter meleg vizet teszünk, és másnapig állni hagyjuk. Ezt követően ismételten kipréseljük, és egyesítjük a leveket (leszűrjük). A léhez cukrot és citromsavat adunk. Az elkészített szörp minden kilogrammjához 0,5 g szalicilt vagy 1 g nátrium-benzoátot oldunk.

Mártás

Hozzávalók: 5 dkg vaj, 1 evőkanál zsemlemorzsa, csipkebogyólekvár, 3 dl vörösbor, citromlé

Elkészítés: Az 1 evőkanál zsemlemorzsát vajon megpirítjuk, majd a vörösborral felforraljuk. Forrás után annyi csipkebogyólekvárt adunk hozzá, hogy besűrűsödjön, és a legvégén ízlés szerint citromlevet teszünk hozzá. Fogyasztása vadhúsok mellé ajánlott.

Már az ókori népek is felismerték gyógyító hatását, főként a sorvadásos betegségek ellen. A C-vitamin fokozza a szervezet ellenálló-képességét, a flavonoidok gyulladásgátló és antibiotikus immunerősítő hatást fejtenek ki, a pektinek pedig segítik az emésztést. A bogyóból készített gyógytea influenzás időszakban, meghűléses megbetegedések idején rendszeresen fogyasztandó. Ismeretes gyógyhatása vese- és hólyagbántalmakra, bélhurut és hörghurut esetén. Emésztést javító hatása közismert, gyenge vizelethajtó tulajdonságú. A csipkebogyó készítmények jól használhatók erősítő, üdítő és élvezeti célokra is. Ízjavító hatása miatt gyógynövény-keverékekben, gyümölcs-teákban széles körben alkalmazzák.

A bibliában a csipkebokor Mózes elhivatását jelképezi. A középkorban a lángoló csipkebokrot Mária jelképének tekintették, aki érintetlenül lett Isten anyja, ezért a barokk művészetben az égő csipkebokor a szeplőtelen fogantatás jelképe.