Cserszömörce

február 14th, 2011 No comments »

Akkor folytatom a gyógyteák sorát, amik a polcomon sorakoznak. Sajnos még mindig nem használom őket annyit, amennyit kellene, lehetne.

Nos, a cserszömörce, vagy aki más néven ismeri esetleg: szumák, cserzőfa, szömörcefa. Nagyon jó gyulladáscsökkentő, fertőtlenítőszert készítenek belőle fogíny-, torokgyulladás, aranyeres bántalmak, bélhurut, gyomor- és bélvérzés ellen.

Itt szintén az otthon elkészíthető formátumot írom le. A gyógynövény boltokban nagyon sok ilyen tartalmú szert kapni.

A cserszömörce ágrész nélküli leveleit  május és június között lehet leszedni, amikor még zöld. Itt is fontos, hogy magáról a növényről szedjük a levelet, ne a földről. A leveleket megszárítjuk. Kb. 4 kg friss levélből 1 kg szárított levél lesz.

A szárított levél felhasználása:

Tea: 2,5 dl forrásban lévő vízzel leforrázunk 2 teáskanálnyi összezúzott levelet, majd 10 perc elteltével a főzetet leszűrjük. (Bélhurut esetén javallott.)

Öblögető(főzet öblögetése): Fogíny- és torokgyulladás esetén ajánlott.

Ülőfürdő(főzetben való ülőfürdő): Vérző aranyér kezelésére ajánlják.

Körömvirágszappan: Már lassan pár hete használom.

Eredmény: Kevesebb testápoló kell fürdés után. AZ arcom egy fokkal szebb, jobb lett (pattanászerű kiütésekkel van tele az állam körül). Kipróbálom lesz-e változás, ha mind az esti, mind a reggeli arcmosásnál is azt használom.

Dabur Balm

január 22nd, 2011 3 comments »

Tudom. Tudom. Régen volt december 20.

Az előzőekhez csak annyit, hogy most kezdem majd kipróbálni a saját bőrömön a körömvirágszappant.  Nagynénim ódákat zengett róla. Állítólag az arcán lévő “foltokat” eltüntette, pontosabban olyanokat is amiket a krém (körömvirág) nem.

Óra indul. Ha valami változást észlelek, ill. ha nem azt is megírom majd.

De most egy másik kedvenc krémemet szeretném bemutatni. Ez a Dabur Balzsam, nekünk csak indiai balzsam. Ez mindenféle belső gyulladásra jó. Megfázásra, náthára, arcüreggyulladásra, izületi gyulladásokra, izomhúzódásokra, nekem legutóbb a fülgyulladásomra is használt, és a torkomat is helyrehozta.

Leírása: “A Dabur balzsam nátha, fejfájás, megfázás házi kezelésére hatékonyan alkalmazható gyógykészítmény. Egyéb hatásai is közismertek, pl. szúnyog- és egyéb rovarcsípés, ízületi fájdalom, érszűkület esetén néhány órára csökkenti a fájdalmat. Sportolóknak is ajánlott bemelegítéshez, az izmok ellátásához. A növényi hatóanyagok a bőrön keresztül, illetve inhaláláskor belélegezve jutnak a szervezetbe és fejtik ki antiszeptikus, érzéstelenítő és tisztító hatásukat.”

Rovarcsípésre még nem, de izomhúzodásra, megfázásre, fejfájásra már használtam. Valóban hatékony. Egyre kell figyelni: nem szabad bedörzsölni, mert akkor erős bőrirritációt okozhat! Anyukám járt így. Az arca csupa piros lett. Egyéb esetben nem okoz kiütést, bőrpirt.  Csak egy ragacsos réteg marad utána. De meleg vízzel természetesen lemosható. Család egyik kedvence. Persze annak örülünk a legjobban amikor nem is kell használni. :D

Dió II. – a diólekvár

december 20th, 2010 3 comments »

Van két fajta diólekvár. AZ egyik az, amit egyszer réges-régen vittem haza egy vásárról szüleimnek. EZ  világos-közép barna színű, az íze mint a diós lekváros sütiben, maga ez a diós lekváros töltelék. Ezt szimplán a beléből csinálják. Ebben semmi érdekes nincs.  Azért itt egy recept, aki mégis ilyenre vágyna.

Nos, amiről is maga a mese szólna, az a zöld (igazából fekete lesz, de a még zöls diószemekből készül) dió lekvár (vagy befőtt, de inkább valahol a kettő között). Kicsit ijesztő első hallásra, sőt első látásra, főleg egy külső szemlélőnek. Nyáron mikor otthon vakációztam egy kicsit, épp ennek a hosszabb folyamatnak a végére érkeztem.

A diót akkor kell még leszedni, amikor a zöld héj rajta van, és nem keményedett be a csonthéja. Ezt egy varrótűvel hamar meg lehet állapítani.  Ha belecsusszan akkor tökéletesen éretlen, vagyis érett a lekvárhoz. Június második felétől kell leszedni ehhez. Persze ha az idő kegyes, akkor előbbre csúszhat ez a dátum.

Maga az elkészítés: Ha megvannak a zöld golyók, és megbizonyosodtunk róla, hogy kellőképpen éretlenek, akkor levágjuk a két végét.  A tengelyen mentén hatszor átszúrjuk a már korábban használt varrótűnkkel. Ehhez a folyamathoz erősen ajánlott a gumikesztyű használata, mert erősen fog. Anyukám erre  későn jött rá sajnos, így hetekig fekete-foltos kézzel volt kénytelen közlekedni.

A kilyuggatott szemeknek keressünk egy szimpatikus, és elég nagy tálat, majd tegyük bele, és öntsünk rá annyi hidegvizet, hogy ellepje. 10 napig áztatjuk ki belőlük a keserű ízt.

Egy internetes oldalon azt találtam, hogy hűtőbe kell tenni, és naponta kétszer cserélni rajta a vizet. Nos, otthon kint, egy fedett teraszon hüsölt, és nem emlékszem, hogy ennyit cserélték volna rajta a vizet. Mindenkinek szíve joga mi szerint csinálja.

Nos, vissza a folymathoz. Az ötödik nap környékén a diók kezdenek feketülni. De nem beteg, a keserű zöld íz távozik csak belőle.

A tizedik napon sima vízben főzzük meg őket.  Lehet hamar megfőnek, lehet pár órába is beletellik. A megfőtt zöld/fekete dió (ha minden jólmegy, ekkor már fekete) ismertetőjelei: rojtosodid, hajszálrepedések jelennek meg rajta.

Mikor ezeket a jeleket észleltük a lekvár-alapanyagunkon, akkor levesszük, leszűrjük, majd hidegvízbe tesszük megint. Aztán bent a hűtőben csináljunk neki egy éjszakára helyet.

Másnap megint leszűrjük, majd egy szirupot készítünk neki. 1 kg dióra fél kg cukor és 1 liter víz kell. Forrón ráöntjük és ha kihűlt betesszük a hűtőbe.  Ilyenkor ízesíthetjük fahéjjal, szegfűszeggel, vaniliarúddal, citromhéjjal.  Ezeket csak hagyjuk a diók mellett pihenni. Következő nap megint szűrjük le, forraljuk fel a szirupot……

Nos, itt megint eltérést találok a talált recept, ill. az otthon tapasztaltak között. Itt még egy hosszú folyamatot ír a sziruppal. De, ha emlékeim nem csalnak, anyukám megcsinálta a szirupot, ízesítette, és kb kész is volt. Tehát ez az utolsó rész biztos kimaradt.

De itt a másik verzió:

“Másnap leszűrjük, felforraljuk a szirupot, kb. 4 percig és ismét ráöntjük. A szirup minden forralás után egyre sűrűbb lesz. Ha kihűlt, mehet a hűtőbe. Megismételjük 8- 10 napon keresztül. Végül a szirupostul 10 percig lassan forraljuk és szűrjük. Befőttes üvegbe tesszük őket és készítünk egy friss cukoroldatot, fél kg cukor 1 l víz, forrón ráöntjük és lezárjuk. Van aki ilyenkor dunsztolni szokta. Ennyi volt a befőtt. Ezt lehet még ízesíteni pl. unicummal, a befőttes üvegbe öntünk egy keveset a szirup előtt. Akár tíz évig is eláll. A lekvárhoz azt tudom ajánlani hogyha kész a befőtt akkor passzírozd szét és keverj hozzá szirupot. És töltsd ezt az üvegekbe. Lehet még narancshéjjal is ízesíteni.”

Amit láttam, hallottam, ízleletem: A végén egy sűrű masszába voltak ezek a diószemek. Maga az egész elég édes volt. De mind el lett téve télire, így nem nagyon kóstolgathattunk.  De tele van vitaminnal. :D

i., Boltban is kapható, a Herbária forgalmazásában.