Van két fajta diólekvár. AZ egyik az, amit egyszer réges-régen vittem haza egy vásárról szüleimnek. EZ világos-közép barna színű, az íze mint a diós lekváros sütiben, maga ez a diós lekváros töltelék. Ezt szimplán a beléből csinálják. Ebben semmi érdekes nincs. Azért itt egy recept, aki mégis ilyenre vágyna.
Nos, amiről is maga a mese szólna, az a zöld (igazából fekete lesz, de a még zöls diószemekből készül) dió lekvár (vagy befőtt, de inkább valahol a kettő között). Kicsit ijesztő első hallásra, sőt első látásra, főleg egy külső szemlélőnek. Nyáron mikor otthon vakációztam egy kicsit, épp ennek a hosszabb folyamatnak a végére érkeztem.
A diót akkor kell még leszedni, amikor a zöld héj rajta van, és nem keményedett be a csonthéja. Ezt egy varrótűvel hamar meg lehet állapítani. Ha belecsusszan akkor tökéletesen éretlen, vagyis érett a lekvárhoz. Június második felétől kell leszedni ehhez. Persze ha az idő kegyes, akkor előbbre csúszhat ez a dátum.
Maga az elkészítés: Ha megvannak a zöld golyók, és megbizonyosodtunk róla, hogy kellőképpen éretlenek, akkor levágjuk a két végét. A tengelyen mentén hatszor átszúrjuk a már korábban használt varrótűnkkel. Ehhez a folyamathoz erősen ajánlott a gumikesztyű használata, mert erősen fog. Anyukám erre későn jött rá sajnos, így hetekig fekete-foltos kézzel volt kénytelen közlekedni.
A kilyuggatott szemeknek keressünk egy szimpatikus, és elég nagy tálat, majd tegyük bele, és öntsünk rá annyi hidegvizet, hogy ellepje. 10 napig áztatjuk ki belőlük a keserű ízt.
Egy internetes oldalon azt találtam, hogy hűtőbe kell tenni, és naponta kétszer cserélni rajta a vizet. Nos, otthon kint, egy fedett teraszon hüsölt, és nem emlékszem, hogy ennyit cserélték volna rajta a vizet. Mindenkinek szíve joga mi szerint csinálja.
Nos, vissza a folymathoz. Az ötödik nap környékén a diók kezdenek feketülni. De nem beteg, a keserű zöld íz távozik csak belőle.
A tizedik napon sima vízben főzzük meg őket. Lehet hamar megfőnek, lehet pár órába is beletellik. A megfőtt zöld/fekete dió (ha minden jólmegy, ekkor már fekete) ismertetőjelei: rojtosodid, hajszálrepedések jelennek meg rajta.
Mikor ezeket a jeleket észleltük a lekvár-alapanyagunkon, akkor levesszük, leszűrjük, majd hidegvízbe tesszük megint. Aztán bent a hűtőben csináljunk neki egy éjszakára helyet.
Másnap megint leszűrjük, majd egy szirupot készítünk neki. 1 kg dióra fél kg cukor és 1 liter víz kell. Forrón ráöntjük és ha kihűlt betesszük a hűtőbe. Ilyenkor ízesíthetjük fahéjjal, szegfűszeggel, vaniliarúddal, citromhéjjal. Ezeket csak hagyjuk a diók mellett pihenni. Következő nap megint szűrjük le, forraljuk fel a szirupot……
Nos, itt megint eltérést találok a talált recept, ill. az otthon tapasztaltak között. Itt még egy hosszú folyamatot ír a sziruppal. De, ha emlékeim nem csalnak, anyukám megcsinálta a szirupot, ízesítette, és kb kész is volt. Tehát ez az utolsó rész biztos kimaradt.
De itt a másik verzió:
“Másnap leszűrjük, felforraljuk a szirupot, kb. 4 percig és ismét ráöntjük. A szirup minden forralás után egyre sűrűbb lesz. Ha kihűlt, mehet a hűtőbe. Megismételjük 8- 10 napon keresztül. Végül a szirupostul 10 percig lassan forraljuk és szűrjük. Befőttes üvegbe tesszük őket és készítünk egy friss cukoroldatot, fél kg cukor 1 l víz, forrón ráöntjük és lezárjuk. Van aki ilyenkor dunsztolni szokta. Ennyi volt a befőtt. Ezt lehet még ízesíteni pl. unicummal, a befőttes üvegbe öntünk egy keveset a szirup előtt. Akár tíz évig is eláll. A lekvárhoz azt tudom ajánlani hogyha kész a befőtt akkor passzírozd szét és keverj hozzá szirupot. És töltsd ezt az üvegekbe. Lehet még narancshéjjal is ízesíteni.”
Amit láttam, hallottam, ízleletem: A végén egy sűrű masszába voltak ezek a diószemek. Maga az egész elég édes volt. De mind el lett téve télire, így nem nagyon kóstolgathattunk. De tele van vitaminnal. 
i., Boltban is kapható, a Herbária forgalmazásában.
Kedves Receptadó! Végre egy logikus levezetés a diólekvárról!! De még mindig maradt bennem kétség. Az Ön receptje előtt az alábbiak voltak, megnézve más blogokat – de itt megtaláltam a választ – majdnem minden “kérdésemre”. Ezek az alábbiak voltak az Ön receptje előtt:
Tehát választottam a “pasis” egyszerűbb formát- mint gyakorló “szakács” 
Tehát csak egy kérdésem maradt? Miért nem vághatom félbe Ön szerint? Egy éve kitűnő zöld dió likőrt készítettem(első alkalommal), mára ért be, ötvözött receptek alapján, de végül saját módszerrel. Ma ki megkóstolja? Azt mondá, na ez igen!! Köszönöm megtisztelő válaszát, amennyiben kérdésemre kapok választ. Amennyiben nem az sem baj, majd kiderül a félbevágott diókból, mi lesz a végeredmény? Szívélyes Üdvözlettel: bonnbo
- miért kell befőttes üvegbe rakni? Talán azért mert érlelni kell a napon, mint a kovászos uborkát? Erről nem írnak,,,,,,,arról sem milyen hőfokon kell tartani, ezekre a kérdéseimre Ön választ ad, köszönöm! Én egy 18/10 nemes acél fazékba raktam most 10 kg-nyi diót.
- Nem értettem azt sem, hogy miért kell a “szurkálás helyére” fűszereket rakni, bonyolítva a receptet ? De még a mai napig sem értem, hogy miért nem lehet félbe vágni a diót? Én ezt tettem most és miért kell szurkálni a kezem különböző részeit is akár kötőtűvel, akár villával? A félbevágás mellett a receptek alapján az tette le nálam a voksot, – nem beszélve a gyorsaságról -, hogy a szurkálásokkal is ugyanúgy vizet és levegőt is kap a dió – ha lehet mentőt ne hívjunk
Azért nem kell félbevágni, mert akkor az értékes belső rész is kiázik. Csak a zöld héjat szeretnénk áztatni, hogy ne legyen a végén annyira keserű. A dió belét viszont szeretnénk minél teljesebben megőrizni.